Ennél már nem lehetett izgalmasabb: női csapatunk az utolsó szalmaszálat megragadva, a 95. percben egyenlítette ki egygólos hátrányát a Magyar Kupa fináléjában, hogy aztán a tavalyi forgatókönyvhöz hasonlóan tizenegyesekkel győzze le az MTK-t az Új Hidegkuti Nándor Stadionban. A mérkőzés egyik hőse minden kétséget kizáróan Savanya Csilla volt, aki a jobb alsó sarokban kikötő ballábas lövésével teremtette meg a lehetőséget a szétlövésre.

„Először el sem tudtam hinni, hogy bement, hiszen előtte már jópárszor próbálkoztam, de nem sikerült betalálnom. Jóformán fel sem tudtam fogni, mi történt, de a többiek örömét látva engem is elöntött a boldogság – emlékszik vissza történtekre a középpályás. – Én lőttem a gólt, de az, hogy kétgólos hátrányból vissza tudtunk kapaszkodni, igazi csapatmunka volt. Hihetetlenül koncentráltak voltunk, mondom ezt annak ellenére, hogy becsúszott két olyan hiba, amelyekből gólokat kaptunk. Hátrányban sem pánikoltunk, sikerült meccsben maradnunk, úgy fejben, mint játékban. Én is mondtam a többieknek, hogy játsszuk tovább a saját futballunkat, és ha kicsit jobban odafigyelünk a kontráikra, be tudjuk őket darálni. Persze kihagytunk néhány helyzetet, de jobb későn, mint soha, és így talán még jobban örültem a gólomnak, hiszen hatalmas kő esett le a szívemről. Felejthetetlen, ami történt.”

A tizenegyespárbajban aztán új hős lépett színre, kapusunk, Bíró Barbara ugyanis két MTK-s próbálkozást is hárított, s ezzel el is bizonytalanította kék-fehérek utolsó rúgóját, Maria Palamát, aki kihagyta a tizenegyest.

„Barbi egyszerűen zseniális, hihetetlen rutinja van, tudta, mi fog történni, és egyáltalán nem izgult. Száz százalékig biztosak voltunk abban, hogy sikerül neki megfogni a tizenegyeseket, nos, így is lett” – dicsérte csapattársát Savanya Csilla, aki azt is elárulta: kétgólos hátrányba kerülve rögtönzött kupaktanácsot tartottak a pályán.

„Gyorsan kellett cselekedni, mert a két gól még behozható hátránynak tűnt. A Fradi ellen elvesztett bajnokin már túl későn jött a megbeszélés, most viszont időben álltunk össze. Arról volt szó, hogy nyomást kell helyeznünk rájuk, mert a védelmük nem fogja végig bírni, előbb vagy utóbb gólt fogunk szerezni – ebben nem is tévedtünk.”

A mérkőzés alakulása miatt lett volna bőven izgulnivalója csapatunk vezetőedzőjének, Dörnyei Balázsnak, ám a sorozatban tizenegyedik Magyar Kupa-döntőjét játszó mestert rutinja megóvta a túlzott idegességtől.

„Megnéztem az órámat, s a mérkőzés hevében sem ment százhuszonöt fölé a pulzusom, ebből látszik, hogy az évek során megtanultam kezelni az ilyen helyzeteket. Attól, ha az edző idegbeteg, a csapatnak nem lesz jobb… Persze, amikor sorra jönnek a helyzetek, és sorra ki is maradnak, kicsit aggódik az ember, de a sokadik kihagyott lehetőségünknél már csak mosolyogtam, mert nem akartam elhinni, ami látok – ez egy ilyen nap volt. A második félidőben már ez sem volt jellemző, mert elég brusztolóssá vált a meccs, az MTK addigra teljesen feladta a támadójátékot, s jóformán a félpályán sem jöttek át. A lányok annyi energiát mozgósítottak, olyan fölényt alakítottak ki, hogy szinte felbillent a pálya, így tudtam, hogy előbb vagy utóbb jönni fog a gól, amely az utolsó előtti vagy ha úgy teszik, az utolsó utáni pillanatban meg is érkezett. Ilyen a futball – fogalmazott a szakember. – A tizenegyespárbajnál már nem igazán volt kétségem, a kapusunkat felkészítettük az MTK rúgóiból, illetve a végén szerzett gól miatt a játékosaink komoly lélektani előnnyel állhattak oda rúgáshoz, sokkal magabiztosabbak voltunk, mint tavaly.”

Dörnyei Balázs azt is elmondta: a drámai körülmények között született egyenlítő gól bármilyen későn jött is, egyáltalán nem volt véletlen.

„Aki nézte a bajnokságban a meccseinket, az láthatott három-négy igen szép távolról szerzett gólt… Kimondottan keressük ezeket a lehetőségeket, ráadásul Csillának kifejezetten jó bal lába van és lövőkedve is van hozzá. Lehetett érezni a mérkőzésen, hogy egyre közelebb kerül a kapuhoz, a szabadrúgása kivételével minden kísérlete jó volt. Talán lehet mondani, hogy benne volt a gólban az MTK kapusa, de ne feledjük el: őt is folyamatosan nyomás alatt tartottuk, bravúrokat is kellett bemutatnia, így törvényszerű volt, hogy egyszer jön egy aprócska kihagyás. Összességében azt szeretném kiemelni, hogy a csapatom tagjai egy pillanatra sem vesztették el a hitüket, és nagyon komoly sportemberi erényekről tettek tanúbizonyságot. Pár nappal azelőtt beleszaladtunk egy vereségbe a bajnokságban, most hirtelen kettő nullra vezetett az ellenfél, de nagyon jól reagáltunk, mentek tovább a játékosok – nekem az egész mérkőzésből ez volt a legnagyobb pozitívum. A végén igyekeztünk elővenni a kézilabdában használatos gondolkodást, miszerint egy betömörülő ellenféllel szemben nem nagyon van lehetőség kombinálni, kívülről kell lőni vagy beadásokkal veszélyes labdákat kell beküldeni az ellenfél tizenhatosára. Nekünk most az előbbi jött be” – kommentálta a látottakat vezetőedzőnk.

Együttesünk legközelebbi mérkőzését hétfőn, a Honvéd ellen játssza idegenben, a találkozó 18 órakor kezdődik.