A klub alapítása

1904-ben a Magyar Vagon- és Gépgyár ének- és társaskörének tagjai létrehozták a „futballra” összpontosító Egyetértés Torna Osztályt (ETO), amely hamarosan más sportágak versenyzőit is tagjai közé fogadta: az első négy évtizedben az asztalitenisz, atlétika, birkózás, evezés, kerékpár, ökölvívás, sakk, sportlövészet, tenisz, természetjárás, torna, úszás, vízilabda és vívás szakosztályainak sportolói is erősítették a klub hírnevét.

Színeiknek a zöldet és a fehéret választották, amelyek az évek során ugyan többször változtak, egy dolog azonban változatlan maradt: a vagongyár a kezdetektől fogva megbízható támogatója az ETO labdarúgóinak.

Az ETO kezdetei

A klub „kezdeti éveiben” a csapat a kerületi bajnokságban szerepelt. Első jelentősebb sikerét a Hadikupában érte el — a bajnokság az első világháború miatt szünetelt —, amelyen a Ferencváros kivételével az élvonal összes csapata részt vett. Az ETO meglepetésre a kiváló játékosokból álló MTK mögött a második helyen végzett.

Az 1926-os év fordulópontot hozott a magyar labdarúgásban: a professzionalizmus bevezetésével tíz csapat alkotta az első ligát, tizennégy pedig a másodosztályt. Az ETO nem fogadta el a profi szereplés feltételeit, így a csapat továbbra is az amatőr bajnokságban folytatta szereplését.

Első szereplés az NB I-ben

A csapat első NB I-es évét az 1937–38-as szezonban töltötte, miután az országos amatőr bajnokság döntőjében legyőzte a Diósgyőrt, ezzel megszerezve a feljutás jogát. A korábbi legendás újpesti Fogl-gát tagja, Fogl Károly irányítása alatt a csapatnak nem volt sok szerencséje: a három győzelem ellenére az ETO neve mellett többnyire vereségek sorakoztak a tabellán, és a szezon végén búcsúzni kényszerült az élvonaltól. Ezt követően a második világháború végéig nem nyílt lehetőség az első osztályba való visszajutás kiharcolására.

Az 1948–49-es év döntő változást hozott a csapat életében. A korábbi válogatott Lajos Baróti, aki Szegedről került Győrbe, egy csehszlovákiai túrán lábtörést szenvedett, a klub vezetése pedig a bajnokság előtt rábízta az edzői feladatokat. Irányításával stílusos csapat formálódott, amely fokozatosan egyre feljebb lépett, és eljutott a közvetlen élmezőny közelébe. Az ötvenes évek elején a csapat első válogatott játékosa, Kovács Imre (Murok) vette át az ETO irányítását. Vele sikerült stabilizálni a helyzetet a bajnokságban, sőt a csapat a 6–7. helyig is előrelépett.

A korszak kiemelkedő játékosai közé tartozott Dombos, Fehérvári, Pális, Pesti, Palotai János, Kárpáti, Kalmárok, Kertesi, Gőcze és Józsa. Az évtized közepén azonban a csapatnak búcsúznia kellett az élvonaltól. A szövetség javaslatára 1955-ben négy csapat esett ki az NB I-ből. A „száműzetés” három évig tartott, majd az 1958–59-es idényben a tehetséges játékosokból álló csapat — Szentmihályi, Palotai Károly, Keglovich és az újoncok — ismét visszajutott.

Menetelés a BEK-ben

Az 1964/65-ös Bajnokcsapatok Európa-kupájában nagyszerű sorozat következett. A Chemie Leipzig elleni két győzelem után nagy csatában sikerült továbbjutni a Lokomotiv Szófia ellen, majd a holland DWS Amsterdam legyőzésével a csapat bejutott a legjobb négy közé.

Az elődöntőben a világhírű Benfica volt az ellenfél. A hatalmas érdeklődés miatt a mérkőzést a Népstadionban rendezték. A portugálok kemény diónak bizonyultak; az ETO nem jutott döntőbe, magyar szempontból azonban ez mindmáig olyan kiemelkedő eredmény, amelyet legfeljebb megismételni sikerült, felülmúlni nem.

Közben az ETO a Magyar Népkupában is nagyszerű sorozatot indított. Előbb ezüstérmes lett, majd három egymást követő évben — 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben — a győri csapat elhódította a trófeát. Ennek köszönhetően rendszeres résztvevője lett a Kupagyőztesek Európa-kupájának. Győrbe olyan csapatok érkeztek, mint a Fiorentina, a Sporting Braga, a Standard Liège, az Apollon Limassol és az AC Milan.

A játékosok közül Tóth bemutatkozott a válogatottban, Tokióban Palotai és Orbán, Mexikóban pedig Keglovich lett olimpiai bajnok.

A Verebes-korszak

József Verebes szerződtetésével a klub egyik legragyogóbb időszaka kezdődött. Az 1981/82-es bajnoki idényben a Rába ETO több mint 100 gólt szerzett, futószalagon aratta fölényes győzelmeit, és holland stílusú játékával valóban forradalmasította a magyar labdarúgást.

Győrben újra megteltek a lelátók, a mérkőzéseket több mint húszezer ember látogatta, és sokan idegenbe is elkísérték kedvenceiket. Talán még nagyobb teljesítmény volt, hogy a főváros felől érkező növekvő nyomás ellenére sikerült megvédeniük a bajnoki címet. Felejthetetlen hónapok és évek voltak ezek a játékosok, vezetők és szurkolók számára. Az első Verebes-korszak további két ezüst- és egy bronzérmet hozott.

Mindkét bajnokcsapat tagja volt: Burcsa Győző, Csonka Gyula, Hajszán Gyula, Hannich Péter, Hlagyvik Gábor, Kovács László, Magyar Lajos, Mile Sándor, Póczik József, Szabó Ottó, Szentes Lázár és Szijártó László.

Egyszeres bajnokok: Füzi Géza, Glázer Róbert, Gyurmánczy Attila, Hornyák Béla, Kiss Csaba, Koltai István, Onhausz Tibor, Palla Antal, Pardavi Károly, Rezi Lajos, Szepesi László, Turbék István, Wunder József, Varga József és további játékosok.

90-es évek

Nehéz helyzetben, mintegy közfelkiáltásra tért vissza 1993 tavaszán Győrbe a korábbi sikerkovács, Verebes József. Kezdetben minden szépnek tűnt, hiszen a csapat szépen haladt előre: az első évben végül a 9., 1993/94-ben pedig az 5. helyen kötött ki. Verebes időközben szövetségi kapitányként ETO-játékosok sorát dobta tűzbe a válogatottban; a korábbiakon kívül Kuttor, Csertői, Klausz, Ivanics és Herczeg is játszott a legjobbak között.

A sikertelen válogatottbeli és klubszereplés miatt a sajtó és a szurkolók egy része „kikezdte” Verebest, végül 1994 végén Győrben is kenyértörésre került sor az ETO és a vezetőedző között.

Győrfi Lászlóval végül az utolsó mérkőzésen szerzett Miriuta-góllal menekült meg a csapat az osztályozótól, majd a következő évben őt Póczik József, később Haász Sándor váltotta a kispadon. Az ETO eközben egyre mélyebbre süllyedt a tabellán.

1997-ben szerződtették Reszeli Soós Istvánt, az új edző pedig „főnököt” is ajánlott maga fölé, így esett az elnökség választása Bicskei Bertalanra, akit szakmai igazgatónak igazoltak a klubhoz. Szinte változatlan játékoskerettel láttak munkához, és őszi elsőségükkel sikeres idényt zártak.

2000-es évek

A Győri ETO FC a 2005–2006-os bajnoki szezont a 9. helyen, a 2006–2007-es évet pedig csak a 13. helyen zárta. 2007-ben a stadiont azzal a céllal újították fel, hogy a csapat professzionális infrastruktúrában érjen el szebb eredményeket. A 2007/2008-as idényben Egervári Sándor vezetésével az ETO bronzérmet szerzett, és nemzetközi szereplést vívott ki.

A 2008/2009-es szezonban az ETO a bajnokság nyolcadik helyén végzett, Bajzát Péter pedig gólkirály lett. Ugyanebben az idényben az ETO a Ligakupa elődöntőjéig jutott.

A 2009/2010-es idénynek Pintér Attila irányításával vágott neki a csapat. Az ETO 19 fordulón át veretlen maradt, és bronzérmet szerzett a bajnokságban. Ezt követően az Európa-ligában szerepelt, ahol a Nyitra, az Atyrau és a Montpellier csapatát is búcsúztatta. A play-offban a Dinamo Zagreb állította meg az ETO-t, de ez így is nagy eredmény volt a klub és a magyar labdarúgás számára.

Az ETO 2013-ban megszerezte története negyedik bajnoki címét. A csapat hazai pályán legyőzte a Ferencvárost, és három fordulóval a bajnokság vége előtt bajnok lett. Egy évvel később az ETO ezüstérmet szerzett a magyar bajnokságban.

Jelen

2015-ben a csapat a megszűnés szélére került, és tulajdonos, valamint főszponzorok nélkül maradt. A következő években radikális változások történtek, az ETO pedig tehetséges, főként saját nevelésű játékosokkal kezdte meg a harcot az első osztályba való visszatérésért.