Hozta a kötelezőt Diósgyőr a múlt hétvégén, Gera Dánielék a sereghajtó Kecskemétet fogadták, és a papírformát érvényesítve 2−1-re nyertek a Bács-Kiskun vármegyeiek ellen. Az eredmény láttán kevesen hördülnének fel, ám közel sem volt könnyű dolga hazai csapatnak, Driton Camaj góljával ugyanis a 30. percben a kecskemétiek szereztek vezetést, és egészen az utolsó pillanatokig őrizték is szerény előnyüket, ám előbb a 87. percben Elton-Ofoi Akolatse, majd két minutummal később Bright Edomwonyi talált a kapujukba, így az „acélvárosban” maradt a három pont.

Kellett is a sikerélmény a piros-fehéreknek, a 2025-re 3. helyezettként forduló miskolci együttes ugyanis a tavaszi szezonban 5 vereség és 3 döntetlen mellett mindössze 2 győzelmet tud felmutatni. Az első félév sikereinek köszönhetően a litván Valdas Dambrauskas irányította gárda 10 sikerrel, 9 iksszel és 8 vesztes meccsel, 38 pontot szerezve még így is a 6. helyen áll, és még a nemzetközi szereplés sem elérhetetlen álom a számukra. Van tehát miért hajtaniuk a borsodiaknak, hiszen mindössze 2 egység választja el őket a mieinktől, azaz egy diósgyőri győzelem esetén a két gárda helyet cserélne a tabellán.

A fanatikus szurkolótábora előtt általában jól teljesítő DVTK otthon eddig 6-szor nyert, 4-szer játszott döntetlent, és ugyanennyiszer kapott ki, 22 pontot zsebelt be, ezzel éppen bennünket megelőzve az 5. pozíciót foglalja el hazai tabellán. Idegenben már kevésbé muzsikálnak jól a „vasgyáriak”, bár a 4 győzelem, az 5 iksz és a 4 vereség nem is rossz a Miskolctól távol hagyományosan jóval gyengébben teljesítő alakulattól.

A Diósgyőr 34 találata a 7. legtöbb az NB I-es mezőnyben, azaz elöl nem szórják a gólokat, védelmük azonban annál „gólképesebb”, eddig 39-szer rezdült meg a hálójuk, ennél csak az utolsó három helyezett, a Nyíregyháza, a Kecskemét és a DVSC kapusai voltak kénytelenek kapitulálni. Reméljük, nem ellenünk táltosodik meg a miskolci hátsó alakzat…