A győriek sokáig hibátlanul meneteltek, idegenben győzték le a már említett Ferencvárost és az MTK-t is. Gólt is alig kaptak, a 4. fordulótól kezdve hét bajnokin érintetlen maradt a hálójuk. A 11. fordulóban botlottak meg csupán, meglepetésre novemberben a Puskás Akadémia egy egygólos mérkőzésen mindhárom pontot elvitte Győrből. Közben a sorozatban háromszoros győztes győri gárda a kupában is jól szerepelt, magabiztosan jutott a legjobb nyolc közé és várhatja a márciusi, következő fordulót. 
A javuló teljesítménynek és jól sikerült szezonnak köszönhetően többen is abban reménykednek, ebben az idényben végre sikerülhet a Simple Ligában is megelőzni a legnagyobb riválisnak számító Ferencvárost, amely az elmúlt három évben mindig le tudta győzni a győri csapatot a bajnoki döntőben. 
„Egyértelműen pozitív változás volt az elmúlt évekhez képest, hogy nem történt nagy mozgás a keretben a bajnokságot megelőzően, csupán két-három távozónk és érkezőnk volt – kezdte értékelését Dörnyei Balázs, az együttes vezetőedzője. – Szerettünk volna még egy volt játékosommal erősíteni, akit többször választottak Afrika legjobb női labdarúgójának. Meg is tudtunk egyezni, de sajnos nem sikerült az átigazolás hátterét megteremteni. Az elmúlt bajnokságból hozott sérülések is problémát okoztak, sokáig nem számolhattunk Vachter Fanni, Vida Boglárka, Bíró Barbara, Andjela Frajtovic vagy éppen Süle Dóra teljes értékű munkájára, így egy-két fiatallal kiegészülve kellett elkezdenünk a felkészülést az előttünk álló szezonra.” 

Ami mindezekkel együtt jól sikerült. 
„Amit terveztünk, azt meg tudtuk valósítani. Kialakult az öltözőnk kémiája. A kulcs az volt, hogy egy irányba húzzon a csapat, a játékosok ne veszítsék el a fókuszt, és csakis az előttünk álló célokra, az azokhoz vezető útra koncentráljanak. A stábbal, ahol jól sikerült a feladatok delegálása, úgy gondolom, sikerült ezt elérnünk. Amit egyébként óriási bravúrnak tartok, hiszen gyakorlatilag tizenegy-tizenkét labdarúgót forgattunk hétről hétre a szezonban. Bár még mindig nagyon fiatal az együttesünk – huszonegy év a keretünk átlagéletkora –, rutinosabb, ezzel együtt érettebb lett a sorba beálló fiatalokkal kiegészülő csapatunk. Hozzáteszem, edzőként velük együtt fejlődtem én is. Azt gondolom, mindannyian tanultunk egymástól is.”