Az 1972-es évtől datálódik a két csapat közös NB I-es történelme, az első mérkőzésre az említett esztendő decemberében került sor, és „József-napot” hozott: csapatunk Póczik József duplájával 2−1-re verte a zalaiakat, a túloldalon Tóth József volt eredményes. A két dunántúli futballfellegvár csatája egyébként váltakozó sikerrel folyt, az eddigi 76 első osztályú összecsapásból 31-et nyertünk mi, 17-szer volt pontosztozkodás, 28-szor pedig a délnyugati rivális diadalmaskodott. Érdekesség, hogy noha a mérleg nyelve enyhén felénk billen, az összesített gólkülönbség (113−114) eggyel a zalaiaknak kedvez.

A párharc legnagyobb különbségű győzelmét mi arattuk, mégpedig már a XXI. században: 2009. április 28-án idegenben vertük 7−2-re a Zetét. A ZTE Arénában 3318 néző látta, hogy a 3. percben Józsi György nekünk szerez vezetést, ezt még ki tudták egyenlíteni a hazaiak, sőt a szünetre 2−1-es vezetéssel mentek, ám a térfélcserét követően beindult az ETO-henger, Bajzát Péter háromszor, Józsi György, Böőr Zoltán és Rati Alekszidze egyszer-egyszer köszönt be az összecsapást Matej Miljatovic kiállítása miatt tíz emberrel befejező kék-fehéreknek.

Jelenleg hármas nyertes szériában vagyunk vasárnapi vendégeinkkel szemben, igaz a sorozat nem éppen most kezdődött: 2011 augusztusában Csertői Aurél irányításával 5−1-re nyertünk idehaza, majd márciusban az immár Pintér Attila dirigálta együttes 2−0-lal tréfálta meg ellenfelét vendégként. A zsinórban harmadik sikernek pedig múlt ősszel örülhettünk, amikor Eneo Bitri és Claudiu Bumba találataival ismét csak idegenben zsebeltük be 2-1-gyel a három pontot.