„A családomban senki, de a kerületünkben minden gyerek focizott a grundon, így kerültem én is a futball világába. Igazolt focistaként nyolc évesen kezdtem a labdarúgást egy kisvárosban, 15 évesen kerültem a Montélimar egyesületéhez és 21 éves voltam, amikor a negyed osztályban játszó gárdával a francia kupasorozat egy meccsén felfigyeltek rám, így kerültem az FC Nantes keretéhez. A francia első osztályú együttesnél másfél évet a második, másfél évet az első keretnél szerepeltem. Rengeteg pozitív élménnyel gazdagodtam, nagy csapatok, és remek játékosok ellen játszhattam.

A szerződésem lejártával aztán Tunéziában, majd Algériában folytattam, de mindenképpen vissza szerettem volna jönni Európába. A menedzserem segítségével ekkor jött szóba Magyarország, amiről egyébként szinte semmit nem tudtam azelőtt. A Nyíregyházán eltöltött fél év alatt – a téli hideget leszámítva - azonban csak pozitív hatások értek, nemcsak a góljaimra gondolok, de arra is, ahogy a muzulmán kultúrámmal együtt azonnal elfogadtak az emberek. Most nyáron több ajánlatot is kaptam, invitáltak a portugál élvonalba, de egy algériai csapathoz is, én mégis Győrt választottam, amiben elsősorban az Európai Ligás szereplés volt a döntő tényező, de megragadtak a körülmények is, amikor áprilisban itt meccseltem a Szparival.

Mivel az ETO-nál is több játékos beszél franciául, nem hiszem, hogy lehetnek beilleszkedési gondjaim, de egyébként is hozzászoktam már a „költözéshez”. Valószínűleg a csütörtöki, Nyitra elleni találkozón még nem kapok lehetőséget, de utána bízom benne, hogy itt is folytatni tudom a gólgyártást.” – mondta el a délutáni edzés előtt Bouguerra.