Élvonalbeli játékosként a Ferencvárosban mutatkozott be, aminek 1968-ig volt a tagja. 1968-ban a mexikóvárosi olimpián a válogatott keret tagja volt, de a mérkőzés megkezdése előtt elhagyta az olimpiai tábort és nem is tért vissza Magyarországra.

Később a Hertában, az Aberdeen FC-ben, az Ajaxban, a Borussia Dortmundban, és a Gentben fordult meg játékosként. Játékos pályafutását 1977-ben Dortmundban fejezte be, ahol játékos edzőként tevékenykedett.

Játékosként a legnagyobb sikerét Tokióban, 1964-ben érte el, ahol aranyérmet szerzett a válogatottal. A nagyválogatottban 4 év alatt 12-szer szerepelt, Dánia és Ausztria ellen gólt is lőtt.

Klubsikerei labdarúgóként: 4-szeres magyar bajnok, 2 alkalommal ezüstérmes, 2 alkalommal bronzérmes a magyar pontvadászatban.

1964-65-ben a Vásárvárosok Kupájában a győztes csapat tagja a Ferencvárossal.

Külföldön a Hertával és az Ajaxal is bronzérmet ért el.

A kölni futball főiskola után edzői karrierbe kezdett. Állomáshelyei: Borussia Dortmund, Ingolstadt, MSV München, majd 1996-ban hazatért Magyarországra, ahol a Ferencváros, Kispest Honvéd, Dunafer, a Diósgyőr után 2001-ben klubunkhoz szerződött vezetőedzőként. Rövid szünet után 2003-ban újra a Győri ETO FC szolgálatába állt és szakmai igazgatóként tevékenykedett. Edzőként legnagyobb sikere az 1996-97-es bajnoki évben az FTC-vel szerzett bronzérem.

Életének utolsó szakaszában a Kiss-Rigó László megyés püspök nevével fémjelzett Grosics Gyula Labdarúgó Akadémia szakmai igazgatója volt.

 

Varga Zoltánt a Győri ETO FC saját halottjának tekinti, emlékére a holnapi bajnoki mérkőzés gyászszünettel kezdődik majd.

Nyugodjék Békében!