Meg tudja mondani, hányszor játszott kazah csapat ellen?

Fogalmam sincs, amíg Grúziában futballoztam, egy évben többször is pályára léptem kazah együttes ellen – veszett el az emlékek között Rati Alekszidze, a Győri ETO grúz támadója.

Gyanítom, ez esetben nem csütörtökön szerezheti meg első kazah „felségjelű” gólját...

Lehet – és lehet az ellenkezője is. Nem emlékszem. Édesanyám meg tudná mondani, lőttem-e már gólt kazah csapatnak.

Ő vezeti a statisztikát?

Tizenhárom éves korom óta gyűjti a cikkeket, interjúkat, meccstudósításokat, riportokat, minden velem kapcsolatos írást beragaszt az albumba – nem is tudom pontosan, hány darabból áll a gyűjteménye. Minden gólomat feljegyzi, szóval ha ő azt felelné, hogy a csütörtöki lenne az első találatom, elhinném neki.

Magyarországról küld cikkeket?

Problémás, lényegesen egyszerűbb felhívni és közölni vele, mi történt.

Ha most beszélne vele, és megkérdezné a csütörtöki mérkőzés kilátásairól, mi lenne a válasz?

Az, hogy az ETO jobb csapat az Atiraunál, és ezt be is bizonyítja. Az ETO szervezettebb együttes, egyénileg képzettebb játékosok alkotják, akik között állandó a verseny. Sokan vagyunk, egy posztért hárman-négyen harcolnak, és ha egyszer lehetőséghez jutsz, ez nem jelenti azt, hogy legközelebb is kezdőként bizonyíthatsz. Egymással és egymásért küzdünk. A futball üzlet, megélhetés, barátság, konkurenciaharc és játék – Győrben érvényesül a tétel.

Kettő nulláról indulnak, fél lábbal már Montpellier-ben vannak.

Az idegenben szerzett kétgólos előny nekünk jó alap – a kazahokra vonatkozóan pedig minden mindegy alapú játékot feltételez, mert kevesebb a veszítenivalójuk mint nekünk. Egy kétfelvonásos párharc második meccse előtt néha megfordul a fejemben, hogy végeztünk az első találkozón, de amikor kifutok a pályára, tiszták a gondolataim, nem számolgatok. Az eredményjelzőn mindig nulla nulla áll. Ez a lényeg. Mindig nulláról indulsz. Játszani akarsz, kiszolgálni a közönséget, elvégezni a feladatod, végrehajtani az edző utasításait – ezekre koncentrálsz. Nem vagyunk még Franciaországban, nagy baj lenne, ha így éreznénk.

Rati Alekszidzétől gólokat várnak.

És én is magamtól. A gólpassz is értékes, arra is rábólintanék, ha az Atirau ellen csütörtökön az én átadásomból születne meg a győztes gól, de ennél azért becsvágyóbb vagyok. A csatárok között – egyebek mellett – a gól teszi a különbséget. Lehet, hogy idővel elfelejtem, melyik csapat kapuját vettem már be és melyikét nem, de az adott helyzetben, gólöröm közben nagyon is tudom, kinek ajánlom a találatot.

Beavat?

A családomra gondolok, a gyerekeimre, a két fiamra és a kislányomra.

Csütörtökön kifutna hozzájuk?

Megtenném, ha itt lennének, de most éppen Grúziában vannak. Ha gólt lövök, majd elmesélem nekik. De ne szaladjunk ennyire előre. Mindennek eljön az ideje.

 

 

Lipcsei Árpád

 

 

Forrás: Nemzeti Sport