„Fiatal játékosként jobban fájt volna, ha kihagyok egy ilyen büntetőt. De így is nagyon rosszul éreztem magam abban a pillanatban, hiszen elmondani sem lehet milyen fontos mérkőzés volt ez számunkra, ahol mindannyian 120 percen keresztül szó szerint harcoltunk a továbbjutásért. De aztán ahogy először Sasára, majd a kezdőkörben álló srácokra néztem, láttam, hogy nem lehet baj, hogy így is meglesz a továbbjutás… nagyon együtt volt a csapat!

Olyan időszakban vagyunk, amikor sűrűn követik egymást a tétmeccsek. A franciaországi találkozó és utazás sokat kivett belőlünk, a Siófok elleni bajnoki előtt ezért megbeszéltük a mesterrel, hogy a frissebb játékosok lépnek majd pályára, de arról is szó volt, hogy ha nem úgy alakul az eredmény, akkor csereként beszállok. Pintér Attila arra is felkészített, hogy ha be kell állnom, lehet, hogy két ékes rendszert fogunk játszani.

Amikor aztán pályára léptem, csak az volt bennem, hogy nyerni akarunk, és ezért nekem is tennem kell. Dani, mint ahogy gyakran máskor is most is kiválóan passzolt, és sikerült gólt szereznem. – meséli Aleksidze.

Ezt követően is volt lehetőségünk. Igaz, hogy csatárként Bouguerraval konkurencia harcban vagyunk, de a foci csapatjáték, tehát kölcsönösen segítjük is egymást. Én már rúgtam akkor egy gólt, és jobbnak láttam passzolni, sajnos a helyzet kimaradt, de így is nyertünk és ez a lényeg. A három pont megszerzése volt a legfontosabb!”