„Több mint harminc éve már hogy egy kárpátaljai csapatnál dolgoztam edzőként. A helyi fiatalok közül kerestünk talentumokat és ekkor hívták fel a figyelmemet egy baloldali középpályásra. Viktor, aki egyébként egy kicsit beszél magyarul, akkor került hozzám, két évig dolgoztunk együtt. – meséli Pista bácsi.

Ezt követően én feljebb léptem a futballban, egy másik városban folytattam, de két év után újra a csapatomba hívtam a tehetséges játékost. Innen került az élvonalba, Odesszában folytatta a focit, majd a Spartak Moszkvához igazolt, itt lett szovjet válogatott, európai ezüstérmes… mindig nyomon követtem a pályafutását.

Kölnben a Bundesligában folytatta, ott is telepedett le, de dolgozott Azerbajdzsánban, Üzbegisztánban és volt moldáv szövetségi kapitány is, a Magyarország – Moldávia barátságos találkozón találkoztunk utoljára.

Amikor eldőlt, hogy kazah ellenfelet kapott az ETO az internetet bújva derült ki nagy meglepetésemre, hogy ő az FK Atyrau vezetőedzője. Felhívtam, ő is döbbenten hallotta, hogy mint ellenfelek tétmeccsen fogunk találkozni. Kint Kazahsztánban aztán örömmel beszélgettünk a meccs előtt és után is, és amióta Győrbe érkezett csapatával is többször váltottunk szót.”