„Pici gyerekkorom óta, amióta az eszemet tudom, kilátogatok az ETO meccseire. Persze először még a szüleimmel érkeztem és inkább a hamburgerárus érdekelt, de pár évvel később már a játék volt a vonzóbb. – meséli Ákos.

Azóta is kint vagyok a stadionban, amikor csak tehetem, már-már beteges szurkolónak mondhatom magam. Ha az élet úgy hozza, még idegenbe is elkísérem a srácokat egy-egy meccsre, örök emlék marad mikor a kiesés ellen harcolva Szegeden a jégesőben drukkoltunk az ETO-nak.

Ennek függvényében természetesen a Nyitra elleni meccs sem maradhatott ki, egész jól alakult a találkozó, egyre jobban tetszik a csapat játéka, ráadásul jönnek az eredmények is. Emiliának ez volt a második győri meccse, persze most is jobban izgult, mint én, először a Fradi ellen jöttünk ki együtt. De a csütörtöki Atyrau elleni visszavágót sem hagyjuk ki, már csak azért sem mert a továbbjutás kiharcolása után szeretnénk elkísérni a csapatot Franciaországba.” – teszi hozzá mosolyogva.