− Volt csapatod, a listavezető Puskás Akadémia a soron következő ellenfél – mire számítasz ellenük?

− Nagyon nehéz meccs lesz, már csak azért is, mert ebben az idényben különösen jó futballt játszik a Puskás. Hosszabb időt töltöttem el Felcsúton, így nem csoda, hogy figyelemmel követem a teljesítményüket: az utóbbi néhány évadban rendre az első négyben végeztek, de most szintet léptek, és vezetik a bajnokságot. Ám legyenek is akármilyen jók, hiszek a felkészültségünkben, és abban, a Pancho Aréna után hazai pályán is le tudjuk győzni őket.

− Az, hogy két évig a Puskás Akadémián futballoztál, azt is jelenti, hogy az átlagnál jobban ismered őket?

− Ezt így nem merném kijelenteni, mert Hornyák Zsolt együttesével csak rövid ideig edzettem, játszani csak az utánpótláscsapatokban, illetve az NB III-ban játszottam. Persze sok játékost ismerek a Puskásból, például a kapussal, Pécsi Árminnal együtt játszottunk, ami talán akár előnyömre is válhat, de úgy készülök erre az összecsapásra is, mint az összes többire.

− Védőként kire kell majd nagyon odafigyelned?

− Minden csapatrészben remek spíereik vannak, de védőként elsőnek a centerüket, Lamin Colley-t említeném, aki nagyon kellemetlen ellenfél; erős, gyors, technikás, ráadásul nagyszerű szezonja van. A másik, akire felhívnám a figyelmet, az Nagy Zsolt, aki a liga egyik legjobbja, óriási tapasztalattal rendelkezik, nem véletlenül alapember a magyar válogatottban is. Persze nem csak ez a két játékos létezik, az egész csapatukból fel kell készülnünk.

− A legutóbbi Puskás elleni meccsünket aligha felejted el, s nem csak a győzelem miatt…

− Rendkívül érzelmes meccs volt számomra a decemberi, hiszen akkor voltam először kezdő az első osztályban. A három nappal azelőtti, győri mérkőzésen nem játszottam, de Felcsúton megkaptam a lehetőséget, ráadásul a volt csapatom ellen. Remekül játszottunk azon a találkozón, igaz, volt is miért törlesztenünk, hiszen három nappal előtte a saját szurkolóink előtt győzött le bennünket a Puskás. Egyértelműen motiváltabbak voltunk náluk, főleg mivel a szurkolóink is elkísértek minket, s igencsak lelkesen és hangosan biztattak. A lényeg, hogy a saját kezünkbe vettük dolgok irányítását, és le is győztük őket 3−0-ra.

− A bajnoki szereplésünket figyelembe véve most is mondhatjuk, hogy a kezünkben van a sorsunk, hiszen egyre távolabb kerülünk a kiesőzónától, s egyre közelebb az élbolyhoz…

− Tényleg jók voltunk eddig tavasszal, és továbbra is nagyon motiváltak vagyunk. A negyedik hely elérhető, mindössze négypontnyi távolságban van, és a megszerzése akár európai szereplést is érhet. Hét meccs van hátra, a kiesési gondjaink már aligha lesznek, úgyhogy előrefelé is tekintgethetünk, ami további inspirációt jelenthet számunkra.

− Mi lehet legfőbb fegyverünk a Puskás ellen?

− Az, ami az összes többi meccsen is: a csapatjáték. Érezzük az összjátékot, jól kommunikálunk a pályán, ha úgy játszunk, mint a tavaszi szezon legtöbb meccsén, meg fogjuk szerezni a három pontot.