Ma tölti be nyolcvanötödik életévét a magyar bajnok, olimpiai aranyérmes Keglovich László, aki 1940. február 4-én, Sopronban látta meg a napvilágot. Pályafutását 1954-ben a Soproni Textilesben kezdte, három évvel később a másik helyi klub, a Soproni VSE labdarúgója lett.

Pályafutása mégsem szülővárosában, hanem az ETO-ban teljesedett ki – labdarúgóként tizenöt éven át szolgálta egyesületünket, először balszélsőként, majd jobbhátvédként. Talán mondanunk sem kell, hogy tagja volt klubunk első bajnokcsapatának, amely 1963-ban nyert aranyérmet a legmagasabb osztályban, s 1965 és 67 között háromszor lett magyar kupagyőztes.

Az első igazi győri sikercsapat a nemzetközi porondon is remekül helytállt, hiszen a Bajnokcsapatok Európa Kupája 1965-ös kiírásában az elődöntőig jutott, ahol csak az aranylabdás Eusébiót is soraiban tudó Benfica tudta megállítani a mieinket, akik a két szezonnal később a Kupagyőztesek Európa Kupájában a negyeddöntőig meneteltek. Keglovich László az ETO színeiben összesen 312 bajnoki mérkőzésen szerepelt, melyeken 28-szor volt eredményes.

Klublegendánk a címeres mezt is magára ölthette, mégpedig az olimpiai válogatottban, amelynek tagjaként az 1968-as mexikói olimpián aranyérmet akasztottak a nyakába.

Visszavonulása után Keglovich László az ifjúsági csapat edzőjeként, utánpótlás-szakágvezetőként, klubigazgatóként és elnökhelyettesként is szolgálta egyesületünket, 1997-ben pedig tizenöt mérkőzésen első csapatunkat is dirigálta.

Isten éltesse, Laci bácsi, erőben, egészségben!