Nyáron érkeztél Győrbe, mégis több évre elegendő dolog történt veled. Hogy jellemeznéd ezt a bő fél évet?

Valóban, eseménydús hat hónap van mögöttem. Gyakorlatilag sérülésből való visszatéréssel jöttem Győrbe, a nyári felkészülés alatt sikerült felzárkóznom minden téren. Aztán jött egy újabb sérülés és ez nem volt egyszerű, hiszen egy új csapatban ahelyett, hogy megmutatná az ember, hogy valójában mire képes, távolról nézi a többieket. Ez egy nehéz időszak volt, de azzal vigasztaltam magam, hogy lehetett volna súlyosabb sérülés is belőle. Ezzel a tudattal dolgoztam azért, hogy újra 100%-os legyek és a pályán tudjam segíteni a csapatot.

Az ősz utolsó pár meccsén nyújtott teljesítményt és a hétvégi Fradi elleni teljesítményt látva, mondhatjuk, hogy sikeresen tértél vissza?

Úgy érzem megdolgoztam ezért a teljesítményért. Az egész 2025-ös év arról szólt, hogy küzdöttem a sérülésekkel. Ilyenkor egy kicsit önmagammal is meg kellett küzdenem, hiszen ennyi idősen nem könnyű sérülésből sérülésbe esni. Ugyanakkor nem éreztem, hogy nincs erő bennem a visszatéréshez. Az év vége visszaigazolása volt a teljes évben belefektetett munkának. Ezt a hullámot szerettem volna meglovagolni és úgy tűnik ez 2026-ban tovább kísér.

Markáns nemzetközi és hazai rutinnal jöttél Győrbe. Van-e bármi különbség abban, amilyen munka vagy légkör az ETO-nál van összehasonlítva bármely más klubbal?

Minden klubnál van egy klubfilozófia és egy szakmai stáb, amelyik befolyásolja a légkört és a munkát. Az ETO-nál, - ha nyitott szemmel és füllel járunk, - akkor sok új dolgot tanulhatunk napról napra. Szerintem az öltözőre ez abszolút jellemző a mindennapi munkában, hogy egyrészt fogékonyak vagyunk az új dolgokra, másrészt egymástól is akarunk tanulni. Valahol ebben van a siker kulcsa is, hogy minden egyes nap van még tanulási lehetőség.

Adódik a kérdés a Fradi elleni és a hétvégi DVSC elleni meccs kapcsán is: jelent bármilyen plusz motivációt neked, hogy volt csapatok ellen lépsz pályára?

Nekem személy szerint plusz motivációt nem. Az könnyebbség, hogy a videózások alkalmával nem sok újat tudnak mutatni. Főként ezt most a Debrecen elleni meccsről tudom elmondani, hiszen nem nagyon alakult át a keretük nyár óta. Az sem titok, hogy pár barátom is van hajdúsági csapatban. Ez a profi futball része, ahogy az is, hogy kizárjuk ezt a kapcsolatot 90-100 percig. Aztán pedig szívesen fogadom a gratulációkat.

Kicsit kanyarodjunk vissza a jelenre. Lement egy nagyon pörgős edzőtábor, megvertük a Fradit. Mi lehet a győztes szemlélet?

Soha rosszabb kezdést nem kívánok magunknak. Ha ezt a konzekvens munkát napról napra, hétről hétre végezzük és mindig az előttünk álló meccsre koncentrálunk, akkor csapat legyen a talpán, aki legyőz minket. Egynél több meccsnél nem érdemes tovább tekinteni.

Görögországban átélted, hogy milyen akár bajnoknak, akár őszi bajnoknak lenni. A magyar bajnokságban is megtapasztaltad milyen egy várakozáson felüli őszt futni. Van-e ebből az élményből olyan tapasztalatod, amit most át tudsz adni az öltözőnek?

Éltem át már szinte minden forgatókönyvet: az Olympiakossal volt olyan, hogy elől voltunk ősszel és a végén is. Volt olyan is, hogy ősszel még le voltunk maradva és tavasszal „hátsó pályáról” megérkeztünk. Ez nagyon sok esetben hozzáállás és a csapat mentalitásának a kérdése, megvan-e a győztes mentalitás a brigádban. Felesleges a tabellát nézni, elég a következő meccset nézni. Lehet álmodozni, de még mindig az út a fontos.  

Ezek után adódik a kérdés: mit vársz a tavasztól?

A csapattól ugyanezt a stabilitást várom, ami most jellemez minket. Magamtól is ezt várom igazából. Úgy gondolom, hogy továbbra sem mi vagyunk az esélyesei ennek a bajnokságnak, de hiszek abban, hogy a most látott, stabil teljesítménnyel nagyon sokáig szorossá tudjuk tenni a versenyfutást és így egy nagyon szép tavasz elé nézhetünk.