Eddig 86-szor feszültek egymásnak feszült egymásnak a két vidéki futballfellegvár reprezentánsai az NB I-ben, s a szaldó számunkra kedvező: csapatunk 43 alkalommal bizonyult jobbnak a miskolciaknál, 22-szer döntetlen született, 21-szer a DVTK-é lett az összes pont, a gólkülönbség 165−101 a javunkra. A kér csapat nem kizárólag az első osztályban mérte össze erejét, a 4 NB II-es randevúból 3-szor a piros-fehérek örülhettek, 1-szer pedig megosztoztak a pontokon a felek. S ha ez még nem volna elég, a Magyar Kupa döntőjében is összecsaptunk a borsodiakkal: az 1965. november 14-én játszott fináléban Keglovich László duplájával, Soproni Ferenc tizenegyesével és Varsányi Tibor góljával már az első félidőben eldöntöttük a meccset, és sikerült is megtartanunk a 4−0-s előnyt.

Az első ütközetet 1946. június 20-án vívtuk a diósgyőriekkel, és akkor is nyertünk: a 2−1-es sikert hozó mérkőzésen Kiss István és Nyíregyházky Pál szerezte a góljainkat, az ellenféltől Doma László talált a kapuba. Az évek során aztán sok emlékezetes csatát vívott a két csapat, a legnagyobb különbségű győzelmünket 1981 októberében arattuk, amikor az idény végén bajnoki címet szerző Verebes-féle aranycsapat Fükő Sándor korai gólját hétszeresen adta vissza: Hannich Péter 3-szor, Hajszán Gyula 2-szer, Szentes Lázár és Hajszán Gyula 1-szer-1-szer vette be a legendás Veréb György kapuját. Nem járt sokkal jobban a vasgyári alakulat 1983 februárjában sem, amikor a két együttes eddigi legtöbb gólt hozó meccsén saját közönségük előtt kalapáltuk el őket 7−3-ra.

Az ETO és a DVTK párharcaira általában jellemző, hogy nem fukarkodnak a csapatok a gólokkal, hiszen a fentebb említett meccseken 8, illetve 10 találat esett, de született 5−4-es, 4−4-es eredmény is, 4−3 pedig háromszor is. Utóbbi kimenetelből az utolsóra nem szívesen emlékszünk, ugyanis tavaly decemberben az ETO Parkban Bárdos Bence duplájával, valamint Bright Edomwonyi és Vladiszlav Klimovics góljaival már 51. percre négygólos előnybe került a DVTK, s a mi részünkről betaláló Vazsdi Szahlinak és Daniel Stefuljnak egy öngóllal még Gera Dániel is „besegített”, kiegyenlítenünk nem sikerült, így a vendégeké lett a három pont. A felek utolsó diósgyőri találkozóján a két csapat közös NB I.es históriája során negyedszer gól nélküli döntetlen született, reméljük, ezúttal sikerül bevennünk a diósgyőri „várat”.